Lindyke oldala 2

Egy percet se tölts azzal, hogy mérgelődsz a tegnap miatt, engedd el és szabad leszel!

Összeomolhatsz, panaszkodhatsz, sajnálhatod magad évekig. De egyet jegyezz meg, ez a te életed, most zajlik és könyörtelenül múlik egyfolytában. Éveket pazarolsz olyan dologra, amitől még szarul is érzed magad. Mert az idő nem áll meg a kedvedért, nem várja meg, míg talpra állsz. Minél hamarabb lépsz túl rajta, annál több időd marad, hogy egy olyat találj aki megérdemel téged…..

Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk. Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad.´ (1Jn 4,16)

A SZIGET...
Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott. A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett. Ő megkérdezte: Gazdagság, el tudnál vinni magaddal? Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra! Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett: Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni? Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! ? válaszolt a Büszkeség, itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak! Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el: Bánat, kérlek, vigyél el magaddal! Oh, Szeretet ? mondta a Bánat ? - én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon! A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését. Hirtelen megszólalt egy hang: Gyere Szeretet, én elviszlek téged! Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást: Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
Az IDŐ volt, mondta a Tudás… Az IDŐ? - kérdezte a Szeretet… Miért segített rajtam az IDŐ?
A Tudás válaszolt: Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!

Nézd, a tenyeremre rajzoltalak, falaid szemem előtt vannak szüntelen.´ (Iz 49,16)

Sosem késő, hogy az legyél, ami lenni akarsz. Nincsen korlátozva az idő, bármit bármikor elkezdhetsz. Változhatsz, vagy maradhatsz a régi. Nincsenek szabályok erre. Lesznek nagyszerű és rossz pillanataid, remélem tele leszel jóval. Remélem látsz majd olyanokat amin ledöbbensz. Remélem érzel olyat, amit még sosem éreztél. Remélem találkozol emberekkel akik másként látják a világot. Remélem olyan életed lesz, amire majd büszke lehetsz. De ha mégsem, akkor remélem lesz erőd, hogy újra nekifuss..."

Hallotta távolodni a lépéseket, hallotta halkulni a zörgést, és nem fordult arra, hogy utánanézzen. Minek? Nem szabad utánanézni annak, ami elmegy. Az időnek, az életnek, az embereknek. Nem szabad. Elmennek úgyis, ha eljött az idő. És az ember egyedül marad.

“Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban.
Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, a szerint hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halkszavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt.”
(Wass Albert: Csaba)

"A szeretetnek nincs oka. Van. Támad. És ha valóban feltámad, kifogyhatatlan. Aki megérzi magában ezt az erőt, az szerény lesz. Van ereje felülemelkedni bármi veszteségen. A szerénység növeli az önbizalmát. Akinek van önbizalma, nyugodt. Egyre többet képes belátni, átlátni a helyzeteket, felfogni az összefüggéseket, beleélni magát a másik helyzetébe. Tehát mind könnyebb szeretnie: megengedi magának a mindent-megbocsátás őrült luxusát.”

Egy visszatekintés által sok minden felidézhető, és nagyon sokat lehet belőle okulni, de csak akkor, ha csupán látogató vagy a múltban, nem pedig állandó lakos.
(A viskó)

Néztem anyut, ahogy megtesz mindent, és rájöttem, hogy soha nem leszek képes teljesen elszakítani magam tőle. Nem számít, mennyire vagyok erős vagy gyenge, anyu a részem, épp olyan fontos, mint a szívem. Soha nem leszek olyan erős, hogy meg tudnék lenni nélküle.
Sarah Dessen

Szerintem valamilyen szinten bárki, aki elég indíttatást érez, hogy alkosson és ne elvegyen, tiszteletet érdemel.
Kurt Cobain

A szavak korántsem olyan fontosak, mint a zenéből, különösen az élő zenéből sugárzó energia. (Kurt Cobain)

Mert amilyen messze van az ég a föld fölött, olyan nagy az ő irgalma azok számára, akik őt félik. Amilyen messze van kelet a nyugattól, olyan messzire veti tőlünk gonoszságainkat.´ (Zsolt 103,11-12)

Mindenki titkolja, hogy mit akar, mert helytelen, mert erdemtelen, mert veszelyes, mert tul rossz vagy eppen tul jo... :)

Két súlyos beteg ember egy kórteremben feküdt sokáig!Egyikük ágya az ablak mellett volt,naponta felült egy órácskára és bámult az ablakon kifelé,mesélte a szobatársának milyen szép dolgokat lát a a kertben!Tavacskát,kacsákat,gyönyörű napsütést,padokat és vidám sétáló embereket!Halkan muzsikáló zenészekről,andalgó szerelmespárokról mesélt!A másik ember nem hallotta a zenét,de elképzelte a képeket é...s így jobban teltek a napok!Egy reggelre az ablak mellett fekvő emeber elment örökre,a szobatársa azt kérte hadd kerüljön az ágya az ablak mellé!Nagy nehezen felült és látta hogy az ablak egy tűzfalra néz!Megkérdezte a nővért hová lett a sok szép dolog amiről a társa mesélt...S a nővér azt válaszolta hogy a másik ember vak volt,így a falat sem láthatta!
Lássuk be a mi életünk is szebb lesz ha másokét is próbáljuk szebbé tenni!Nem a pénz tesz minket gazdaggá,hanem hogy mennyire tudunk szeretni....

"Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert aki kér az kap, aki keres, az talál, s aki zörget annak ajtót nyitnak. " /Mt 7,7-8/

"Ideje, hogy felragyogjunk, mikor álmaink csak egy karnyújtásnyira vannak tőlünk a lehetőségek rengetegében. Eljött az idő, hogy mindannyian olyan emberekké váljunk, amilyenekről mindig is álmodtunk. Ez a te világod. És te itt vagy. Te számítasz. a világ megvár."